Már 2-3 hete fenem a fogam a medvehagymára. A hosszú hétvégén a Bakonyban kirándultunk, és akkor már jónéhány helyen lehetett látni, ahogy kibújtak a földből a haragoszöld levelek, de még nagyon picikék voltak.
Először tavaly sikerült megkóstolnom. Az összes gasztroblog telis-tele volt a szuper medvehagymás receptekkel, és ez nagyban inspirált, hogy egy túra alkalmával megtömjek vele 2nagy szatyrot :)
Szamóca, a Németh család kedvence lelkesen asszisztált a művelethez. :)
Miután hazatértünk a "zsákmánnyal" teljesen elkapott a hév: Kabos Gyula után szabadon: medvehagymát ettem medvehagymával.:) Tettem pizzára, rántottára, salátába, pogácsába, vajas kenyérre; egyszóval mániássá váltam.
Ezek után idén kiéhezve vártam, hogy a szép zöld levélkék szedhető méretűvé cseperedjenek, anyukám viszont nem bírta kivárni a szüretet, és vett egy nagy csokorral a piacon. :) Előtörtek a tavalyi ízek emlékei az agyam rejtett zugaiból, és alig vártam, hogy hazaérjek, és találjak valami jó kis receptet. (Jó, jó, tudom, most a csapból is ez folyik, és, hogy nem más, mint egy közönséges erdei gyomnövény, de a szezonalitása miatt eszem amihez csak tudom:) )
Szóval még tavaly Lila Fügé-nél találtam egy remek kis tavaszi krumplisaláta receptet, ami pont megfelelően egyszerűnek és gyorsnak tűnt egy jó kis vacsihoz. Picikét változtattam csak rajta, és mondhatom, nagyon finom lett!
Szóval fogtam 4 nagy krumplit, és megfőztem héjában. Azon forrón megpucoltam, majd vigyázva a kezem épségére, - többé-kevésbé - kockákra vágtam, dobtam rá egy evőkanálnyi zsírt, és lefedtem, hogy hadd olvadozzon. Addig fogtam pár szép nagy levél medvehagymát, megmostam, csíkokra vágtam. Egy pici fej lilahagyma felét apróra vágtam. Amikor a zsír elolvadt a krumplin, megsóztam, 1 mokkáskanál tárkonyt, sót és durvára őrölt színes borsot szórtam rá, és hozzáadtam a kétféle hagymát, és jól összekevertem, vigyázva, hogy a krumpli ne törjön nagyon össze.
1 nagy pohár hosszúlépés jól kíséri ezt az egyszerű de nagyszerű ételt. :)
